Gyerekkönyvek

 Ez megint olyan könyv, ami vonzott is, de egyben idegenkedtem tőle, kicsit fiúsnak találtam, de csakúgy mint annak idején a Csoda és Kósza, levett a lábamról a humorával. Először a Tatu és Patu fura masináit kaptuk kölcsön, és a fújosétel-kijelzőről szóló résznél már tudtam, ez a mi könyvünk. A szerzők, Aino Havukainen és Sami Toivonen remekül értenek a gyerekek nyelvén, a részletes rajzocskákat meg a Tesz-vesz város óta mindig szívesen böngészik a csemeték. A Tatu és Patu a munka hevében című kötet alapvető foglalkozásokkal ismerteti meg az olvasókat fergeteges humorral, ugyanakkor sok hasznos információval. Állítólag a szerzőpáros újabb kötetekkel állt már elő Finnországban, remélem ezek hozzánk is eljutnak majd, mert a gyerek nagyon rákapott a két kis fura fickó kalandjaira.

 Sajnos csak karácsony után találkoztam Ursula Jones és Sarah Gibb kötetével a neten, pedig biztos nagy sikert aratott volna, mert nem sokkal azután, hogy elhatároztam, meg kell szereznem, lánykám felfedezte a könyvtárban és kivette. Persze tudom, hogy főleg azért választotta mert aranyszínű díszítés is van a borítóján, de A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című mese sem szövegében, sem képi világában nem giccses, mégis pont olyan, ami vonzza egy kislány szemét és lelkét. Persze szerepel benne egy vagány udvari bolond is, úgyhogy kisfiúk is megtalálhatják azt, akivel azonosulhatnak. Már a cím is mutatja, hogy a történet nem szokványos, igazi modern nyelvezetű, humoros, bájos mese, egyáltalán nem sablonos megoldásokkal. Annak külön örülök, hogy ilyen hamar eljutott hozzánk a kötet (Ursula Jones 2008-ban kapta meg érte a Roald Dahl-díjat), köszönhetően a manó könyveknek, akiktől remélem még sok érdekes és hasznos könyvre számíthatunk.

 Igazi összművészeti kiadvány és egyben- bulvárosan fogalmazva - sztárparádé a Csimota kiadó A csodafa című kötete. Marianne Poncelet történetét Tóth Krisztina fordította, Takács Mari illusztrálta, Orbán György szerezte a könyvhöz tartozó cd zenéjét, és Mácsai Pál meséli el a történetet. Szeretem a komolyzenét, és szeretem az olyan kezdeményezéseket, amikor a legkisebbekhez próbálják közel hozni ezt a manapság nem túl népszerű műfajt. Ezért nagyon jó dolognak tartom, hogy a Csimota kiadó ezzel a kötettel is az értékteremtés mellett tette le a voksát. Nekem annak idején a Péter és a farkas volt a kedvencem, talán lehet ennek mai megfelelője a mai gyerekeknek Orbán György műve. A történet egyszerű (és ismét tanulságos), a legkisebbeknek is ajánlható, hiszen a zene, a képek mind-mind együtt élnek a szöveggel, segítik a megértést.

 A Csimota kiadó mássággal kapcsolatos sorozatának sajnos még csak ez a kötete jutott el hozzánk, ez is könyvtárból, egyszerűen nem értem, hogy az ilyen szép, igényes köteteket miért nem lehet a mezei könyvesboltokban kapni... Böszörményi Gyula egyszerűen megfogalmazott mégis költői, rövidke mégis sokat mondó történetét Agócs Írisz a szokásos légies stílusában illusztrálta. Szeretem azokat a meséket, amelyek tanítanak, mégsem rágják a gyerek szájába a konklúziót, jelen esetben, hogy minden ember más (itt most a bőrszínre van kihegyezve a sztori), és ez így jó. Mai gyűlölködő, kirekesztő világunkban azt hiszem nagy szükség van rá, hogy már az óvodás gyerekek találkozzanak ilyen történetekkel, hogy megtanulják mások elfogadását. Ha lehetne ezt a kötetet én pl. kötelezővé tenném minden óvodában.

 A Kerekítő ölbéli játékklub (ez a hivatalos megfogalmazás:-) arra alakult, hogy a kisgyermekes szülőkkel és ezáltal természetesen  a célközönséggel, a legkisebbekkel megismertesse az ölbéli játékokat, és az ehhez kapcsolódó dalokat, mondókákat. Én eddig ebből a fajtából a Ringatót ismertem, de sajnos arra sem volt érkezésünk eljutni, így nagy örömmel üdvözlöm a Kerekítő  első könyvecskéjét (úgy tűnik sorozat lesz belőle), amely  nagyon ízlésesen, Kállai Nagy Krisztina színpompás rajzaival ad ízelítőt a játékokból, versikékből. Az én gyerekem sajnos már kinőtt belőle, de biztos számos anyuka van még rajtam kívül, aki valami miatt nem tud egy ilyen körbe, játékklubba ellátogatni, otthon viszont örömmel forgat egy ilyen hasznos, szép kis könyvecskét. Azt hiszem nem az én asztalom kifejteni, hogy mennyire sokat adnak ezek a testközeli játékok a kicsiknek, de hiszem, hogy örömtelibbé, boldogabbá tehetjük velük a mindennapjainkat, ne sajnáljuk hát az időt és energiát egy kis ringatásra, dúdolgatásra, megtérül az százszorosan.

 Érdemes olvasni a Pagony hírlevelét, mert nagyon sok könyvvel ott találkoztam először. Így volt ez Bagossy László a Sötétben Látó Tündér című kötetével is. Színházi előadás alapján készült a köny, Takács Mari gyönyörű képeivel illusztrálva. Mivel az előadást nem láttam, csak a tündéres cím alapján tudtam elindulni, és tetszett a képi világ is, így gondoltam, megveszem a lánynak karácsonyra. Csodák-csodájára sikerült megkapnom az Alexandrában (sok pagonyos érdekesnek tűnő könyvet nem árulnak sajnos), és ahogy hazaértem vele, rögtön elolvastam(hamar a végére lehet érni, nem hosszú), kíváncsi voltam, hogy tényleg jól döntöttem-e, tényleg jó lesz-e a karácsonyfa alá. Tetszett nagyon a történet is,  az egész könyv gyönyörű, de tipródom egy kicsit, hogy nem nőtte-e már ki a gyerek ezt a népmesei világot ( a sztori a Világszép nádszálkisasszony meséjére épül, és ehhez jön a kerettörténet a kis sötétben látó tündérről), mert mostanában már inkább a meseregények érdeklik. Igazándiból én az óvodás korosztálynak tartom ideálisnak, úgyhogy lehet, hogy elrakom valakinek ajándékba.

 A tanítónők klubja szerint pont elsősöknek való a kötet, királykisasszonyos is, úgyhogy természetesen nem lehetett otthagyni a könyvtárban. Az illusztrációkat kicsit furinak tartottam először, de persze nem lehet minden habos-babos, nem mintha az lenne az ízlésem, asszem ez már kiderült. Ménes Ágnes rajzai groteszkek, sejtelmesek, elgondolkodtatóak, és olvasás közben döbben rá az ember, hogy pont olyanok a történetek is. Kedvelem ezt a Zöldség Anna féle világot, bájos, humoros, minden kislány álma lenne egy ilyen udvartartás, csupa móka, kacagás és kaland. Ez egy nem hétköznapi kötet, nem hétköznapi szereplőkkel, zseniális szójátékokkal (az egyik szereplőt pl. Haén Cicának hívják), kár, hogy nem népszerűbb, kellene neki egy kicsit több marketing, mert valahogy elbújik a polcokon a sok kommersz mesekönyv között.

 Akinek tetszett Finy Petra előző kötete a Tesó-ügy, az örvendhet az újnak, főleg ha gyermeke épp óvodába készül, ugyanis az Ovi-ügy ehhez ad rendkívül hasznos tanácsokat a kicsiknek és persze szüleiknek. Kiderült tehát, hogy a Tesó-ügyben megismert Emma életkorát jól tippeltem (három-négy évesre becsültem a kiscsajt), és  a kistesó érkezése után elérkezett egy újabb fontos mérföldkőhöz: oviba megy. A kötet sorozathoz illően (remélem lesz belőle még több rész is) egységes külcsínnel bír, az illusztrátor ezúttal is Levente Tani, és a belbecs is hozza a szintet, humoros, kedves, élő adás egyenesen a gyermeki lélekből.

 Hogy apánál és lányánál maradjunk, a címbéli verset Móra Ferenc írta lányáról, Pankáról.  Én gyerekkoromban a Sündisznócska lovagol című meselemezen hallottam először, aztán valahogy előkerült a könyv is, és vele az ismerős versek (mert hallottam már őket iskolában, óvodában): A didergő király, A cinege cipője, Mártonka levele és a többi. Móra Ferenc igazi zseni volt, imádom a világát, az ízes nyelvezetét. Reich Károly rajzai pedig ugyanezt a békebeli világot jelenítik meg, hogy csak lapozgatni is gyönyörűség a könyvet. Érdekes, hogy a Pagony 0-14 éves korig ajánlja a könyvet (mondjuk a mai 14 évesek sajnos inkább a Twilightot bújják), de az biztos, hogy mint a jó versek általában, ez a kötet is sokáig elkíséri a gyerekeket.

 Nem igazán Lázár Ervines a könyv szerintem, Lázár Zsófia talán jobban benne van, mint apukája, de azért nagyon szerethető kis kötet. Faltisz Alexandra ugyanolyan jól ábrázolja a bogarakat, mint a mákszemtündéreket, egyébként a mese sztorija is hasonló hangulatot keltett bennem, de ez egy egyszerűbb történet, kisebbeknek. A történet a barátságról szól, az áldozatról, amit a barátunkért hozunk, és a legelemibb mese tanulságról, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. A Csillagszemű bogárka népmesei próbák során jut el a célig, és szerzi meg az orvosságot beteg barátjának. A második kötetet is meg kellene szerezni, azt már a sors akaratából Lázár Zsófia egyedül jegyzi.

 Mint már írtam, Lázár Ervin része volt a gyerekkoromnak, a Szegény Dzsoni és Árnikát mégis csak filmen láttam kilenc éves koromban, de akkor nagyon megfogott a történet. Parádés volt a szereposztás is, arra emlékszem, kár, hogy manapság nem adják. Szóval régi szép emlékeken felbuzdulva kivettük a könyvtárból, és nem kellett csalódnom, nagyon tetszett mindkettőnknek. Vannak mesék, amelyeket egyszerűen élvezet felolvasni, számomra ez is azok közé tartozik. Nem tudom, hogy a nyelvezet, a ritmus, vagy a sodró lendületű cselekmény miatt, de szerintem minden hat éves vagy annál idősebb gyermeknek és kedves szülőjének életreszóló élményt adhat ez a könyv. Tündérmese Lázár Ervines feldolgozásban, sok humorral, és örök igazságokkal, mint amilyen a szeretet ereje. A hangjáték változata is kapható, szintén nagyszerű színészekkel.

 Ebben a könyvben is a nagytesó-kistesó párosról van szó, de bátyó itt már iskolás, nagy fiú, öcsi még ovis, csetlik-botlik, összekapnak aztán kibékülnek, mint a testvérek általában. Marék Veronika Öcsi és bátyó című kötete a tőle megszokott egyszerű, ám rendkívül lényegretörő stílusban, képregényszerű rajzokkal és sok humorral mutatja be egy testvérpár hétköznapjait. Régi gyerekújságokban jelentek meg egykor a történetek, s bár sokat fordult azóta a világ, még mindig aktuálisak. Nem csak tesóknak ajánlom a könyvet, az én egykémnek is tetszett.

 Finy Petra A tesó-ügy című könyvecskéje hiánypotló a piacon, ugyanis a nagytesó (aki még maga is kicsi, 3-4 éves lehet talán) szemszögéből mutatja be ezt az egyáltalán nem problémátlan élethelyzetet, mikor is az embernek testvére születik. A szerző humora Janikovszky Évát juttatta eszembe, ő tudta ennyire gyermeki nézőpontból szemlélni a világot, ilyen kacagtatóan elővezetni a hétköznapok problémáit. A kötetet Levente Tani illusztrálta, élénk színekkel, egyszerű formákkal, nagyon esztétikusan és kedvesen.

 Mivel nagy rajongója vagyok mind a szerzőnek (Boldizsár Ildikó) mind az illusztrátornak (Szegedi Katalin), gondoltam, hogy ezt a könyvet meg kell majd vennem, és a boltban lapozgatva egyből bele is szerettem. A lányom hetedik szülinapjára szánom, és remélem ő is el lesz bűvölve a csodás képektől és a szívet melengető soroktól. Remélem, hogy igazi alapkönyv lesz majd ez a kötet, mai értékvesztett világunkban nagy szükség van arra, hogy lányaink tudják, mi teszi a királylányt királylánnyá, a nőt nővé. Hiszen mind királylányok vagyunk, a saját kis világunk uralkodói, akik szépségünkkel, jóságunkkal, vidámságunkkal (hogy csak néhány királylányi tulajdonságot említsek a meséből) beragyogjuk környezetünk életét. Nem is igazán mese ez, hanem útmútató az élethez, a nőiséghez. Ajándékozzuk meg hát vele azokat a lányokat, asszonyokat, akik közel állnak hozzánk!

 Nem is annyira rendhagyó módon az illusztráció fogott meg itt is először, meg is akartam legott venni, de amikor belelapoztam, valahogy furi volt a stílus, így ott hagytam. Aztán szomszédasszonyom mutatta a gyerekszoba falán lógó kislányáról készült képet, amit Horváth Mónika ( a vattacukorhajú lány) készített, és kezembe nyomta az Erdő királya és más mesék című könyvet, hogy azt is ő illusztrálta. A képek tényleg gyönyörűek, tetszik nagyon az érdekes szürkés-vöröses színvilág, így aztán rácuppantam az ifjú művésznő blogjára is, aki rengeteg mindent alkot, könyve ez az első, de remélem hallunk még róla. Aztán végül kivettük a könyvet a könyvtárból, és rájöttem, hogy azért szépek, humánusak, természetközeliek Solymosi Bertold történetei (aki igazándiból nem favágó, bár ezt a foglalkozást is űzte egy ideig), aki a  mimik (tündérszerű lények) kalandjain keresztül mutatja meg nekünk a Kiskunság csodás táját, és az erdő állatainak életét. Felolvasni valami miatt mégsem jó, úgyhogy adjuk kisiskolás gyermekünk kezébe nyugodtan, élvezni fogja.

 Nemes Nagy Ágnes mesealakját házvezetőnőjéről, Bors Józsefnéről mintázta, igazi békebeli öregasszony lehetett, ahogy tett-vett a mályvák és futóbabok között. Nekem gyerekkoromból a színi előadás rémlik, Dayka Margittal a főszerepben (állítólag a költőnő az ő neve hallatán egyezett bele a színre vitelbe), szerintem szinte minden korombeli látta annak idején a tévéfelvételt az Egyetemi Színpad legendás előadásáról, aki pedig gyermekének is meg szeretné mutatni, megveheti dvd-n vagy cd formájában. De a könyv is igazi retro, 1978-ban jelent meg először, aztán 2004-ben adta ki újra a Kalligram, nagyon okosan. A kötetet Pásztor Gábor Munkácsy-díjas grafikusművész csodálatos illusztrációi díszítik, nagyon eltalálta Bors néni alakját, és egyáltalán a versekhez, dalokhoz illő képi világot. Egész kicsiknek is tetszeni fog, nálunk középsőben volt nagy sláger.

 Bálint Ágnes örökbecsű klasszikusának mind három része  (Mazsola, Megint Mazsola, Mazsola és Tádé) most a Holnap kiadó jóvoltából igényes, egységes megjelenéssel, az eredeti rajzokkal illetve a bábfilmből való képekkel illusztrálva kapható. A Mazsola történetek azért annyira jók, mert a kismalac igazi eleven, vásott kölyök, csupa olyan problémával, ami minden gyerekkel megesik nap mint nap, Manócska pedig született pedagógus, aki mindig kieszel valamit, hogy Mazsolát a helyes útra vezesse. Mi szülők is sokat tanulhatunk tőle, a gyerekek pedig sorsközösséget vállalhatnak a mesefigurákkal. Az hétköznapi történeteket már a kis óvodások is megértik, de a kisiskolások is élvezettel olvashatják önállóan. Hosszú autóutakra pedig érdemes beszerezni a hangoskönyv változatot, Für Anikó előadásában.

 És ismét egy nyuszi kalandjai: Félix nagyon népszerű Németországban, nemhogy sokkal több kötete jelent már meg, mint nálunk, de egész iparág épült rá, mindenféle kiegészítővel, az én lányomnak is vettünk kint Félixes hátizsákot és kulacsot. Sajnos nálunk csak az első két kötete jelent meg Anette Langen meséinek, az is elég régen, nem is lehet már nagyon kapni, úgyhogy nem hiszem, hogy tervezik a folytatást. Nem igazán értem, hogy mért nem látnak a kiadók ebben fantáziát, végre nem valami silány dologból, hanem igényes, ismereteket közvetítő, ugyanakkor abszolút békebeli, agressziómentes mesékből lehetne kultuszt csinálni. A kötetet Constanza Droop bájos rajzai illusztrálják, a kicsiknek képeskönyvnek, böngészőnek is kiváló a kötet, a nagyok pedig imádják kiszedegetni a leveleket a borítékokból. Amíg várunk a folytatásokra, addig pedig nézzük meg Félixet a tévében, esetleg el tudjuk kapni a rajzfilmet a Dunán vagy az m2-n.

A vers szerintem mindenki által ismert, annyira ritmusos, rímes, annyira kedves, hogy egyszerűen nem megy ki az ember fejéből, füléből. A bőség zavara állt elő, mert Zelk Zoltán klasszikusát két változatban is ajánlani tudom a legkisebbeknek: mindketttő keménytáblás, bírja a gyűrődést, és csodás rajzok díszítik. A régebbi kiadás (2007-es, nem tudom manapság kapható-e) Szalma Edit kedves illusztrációival, a másik pedig egy régi klasszikus Reich Károly grafikáival, ezt nemrég adták ki, úgyhogy biztos beszerezhető.

 A már önállóan olvasó gyerekeknek nagyon jó nyári olvasmány lehet  Gianni Rodaritól a Torta az égen. Ez egy összefüggő, nem túl hosszú fejezeteket tartalmazó regény, vékonyka de annál szórakoztatóbb kötet. Van benne valami a hetvenes évek magyar gyerekfilmjeinek fílingjéből (és amint látom meg is filmesítették kis hazánkban 1984-ben, kár hogy nem adják mostanság). Kalandos, humoros, mindennel ami Rodari gyermeki látásmódját jellemzi, és ami olyan népszerűvé teszi a kisebbek-nagyobbak körében. A könyvet szintén Kun Fruzsi illusztrálta (ahogy a neten látom, a régi kiadást meg Réber László).

 Emlékeztem a szerzőre, a Beleestem a tévébe című opusza volt meg talán nekünk, tudtam, amikor kivettük a könyvtárból a Halló, itt apu mesél! című kötetet, hogy humoros, groteszk világra számíthatok. És ilyen is volt a kis történeteket tartalmazó mesekönyv, ahol a szöveget ragyogóan egészítik ki Kun Fruzsina (szintén tehetséges ifjú illusztrátor) a szöveghez nagyon illő stílusú rajzai. Gianni Rodari igazi klasszikus, Andersen díjas, ezért örülök, hogy most a könyveit modern köntösben újra kiadják (a hatvanas-hetvenes években írta őket), hogy élvezhessék a nagyobb óvodások és a kisiskolások.

 Ez is egy jó kis válogatás, az egyszervolt.hu és a Csimota kiadó jóvoltából. 12 klasszikus mesét tartalmaz az első fele, nagyrészt Esze Dóra feldolgozásában (csak a Holle anyó jutott Dragomán Györgynek, ki tudja, miért). Nagyon jó példák a klasszikus mesék átirataira, hogy hogyan is kellene ezt csinálni (mert rengeteg ellenpéldát látunk), ügyelve a mese stílusának, líraiságának megtartására, a gyermekléleknek fontos, ám a pszichológiában járatlan szülőt esetleg elborzasztó drasztikus részeket sem kihagyva, rövidíti fogyasztható hosszúságúra a meséket. A második rész pedig 12 mai mesét tartalmaz, néhol meghökkentő fordulatokkal,  modern utalásokkal, ezért nyitott szülőknek és kicsit nagyobb ovódásoknak, kisiskolásoknak ajánlható ez a rész, hogy meg is értse a gyerek a meséket. Érdekessége még a könyvnek, hogy nem egy illusztrátor készítette a rajzokat, hanem 14 művész munkáit találhatjuk a kötetben. Itt meg lehet nézni az egyes mesék címeit, és a hozzájuk tartozó rajzolókat, akik közül nem egyről én is szóltam már, és bátran állíthatom, hogy a legjobbak közül valók.

 Gyakorlatilag ugyanaz igaz erre a kötetre is, mint a Bóbitára, ezt a Tericum adta ki 2001-ben, de szintén kapható most is. Hincz Gyula illusztrálta ezt is, a képi világ is hasonló tehát, és ebben a könyvben is olyan mindenki által ismert klasszikusokra találunk, mint pl. a Sehallselát Dömötör,  a Nől a dér, álom jár vagy az Alkonyi felhők, amely személyes kedvencem. Forgassuk tehát ezt is, színes is, kedves is, unokáknak is elteendő kedvenc lehet.

 Egyre több könyvről írtam már, régi és új kedvencekről, de meg kellett állapítanom, hogy nem ajánlottam még verses kötetet, pedig nagyon szeretem a verseket, és rendkívül fontosnak tartom a gyerekirodalmon belül elfoglalt helyüket is. Most először egy nagy klasszikusról szólok, aztán igyekszem ezt a műfajt szem előtt tartani a továbbiakban is. Weöres Sándor kötetén nemzedékek nőttek fel, mindenki számára ismerős darabokról van szó. A kötet most is kapható a Móránál, Hincz Gyula eredeti rajzaival. A versek és az illusztráció magasfokú igényessége teszi a kötetet kötelezővé minden gyerekszoba polcán. Zeneisége, ritmusossága miatt én már a pár hónapos gyerekemnek is olvastam, és ő nagy élvezettel hallgatta. 

 Ez a keménylapos könyvecske szintén nagy kedvencem volt gyerekkoromban, és akinek nincs már meg a harminc évvel ezelőttti kicsit ragacsos, picit szakadt példány, mint nekünk, az most örömmel fedezheti fel a Móra kiadó újdonságai között. Egyébként is érdemes böngészgetni a Móra honlapján, én legalábbis sok reprint kiadást fedeztem fel, klasszikus mesekönyvek a régi öregek rajzaival, szövegben és illusztrációban is igényesek. Az Egyszer egy királyfit mindenki ismeri, népköltészetünk remekét ma is szívesen mesélik, éneklik az anyukák kisebb-nagyobb gyerkőceiknek. Közben ezt a Réber László rajzaival díszített könyvet lapozgatva, igazi multimédiás élmény lehet a dologból. :-)