Gyerekkönyvek

 Már írtam a Csimota és az Irodalmi Centrifuga sorozatáról, amelyben megjelenő kötetek meséi a toleranciáról, másság elfogadásáról szólnak. Most még egy a kezembe akadt közülük, szerzője, Finy Petra és illusztrátora, Takács Mari régi vendég már a blogon, úgyhogy nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek. Az írónőt eddig főleg mint nagy nevettetőt emlegettem, de amellett, hogy itt is megcsillant egy-egy bájosan, finoman humoros megjegyzést, számomra inkább a lírai oldala került előtérbe, és teljesen elbűvölt ezzel is. Csodás érzékkel tette igazán kínaivá a történetet, úgy, hogy az ázsiai kultúra iránt kevéssé érdeklődők (mint jómagam is :-) szintén közel érezhetik magukhoz. Hiszen az alap téma, a kirekesztettség érzése, ugyanaz a régi Kínában mint ma Magyarországon. A szöveg tele szimbólumokkal, apró kis díszítésekkel, de mégis tökéletesen követhető, érthető, bár én inkább kisiskolások kezébe adnám, az elmosódott, töredékes, ugyanakkor rendkívül művészi, szemet gyönyörködtető képi világot is talán ők tudják már igazán  értékelni.