Ahogy nő a gyerek, egyre többször fordul elő, hogy nem csak én ajánlok neki olvasnivalót, hanem ő is nekem. Én a régi pöttyösökkel bombázom, ő pedig jó érzékkel választja ki az új ifjúsági regények közül a legjobbakat. Mivel a nyaralásra szeretek ifjúsági regényekkel menni, mert méretükkel, hosszukkal és témájukkal is megfelelnek olyankor a hangulatomnak meg a tevékenységeimnek, ezért idén is így tettem, és két a lányom által melegen ajánlott könyvet vittem magammal Stockholmba.
Az első David Walliams könyve, akinek eddig az összes magyarul megjelent kötetét megvettük, és csak az utolsónál esett le, amikor megláttam a könyvhöz mellékelt könyvjelzőt, hogy én ezt a pasit ismerem, sokat láttam mindenféle BBC-s blődségekben, na meg ugye a brit tehetségkutatóban is zsűritag. A Gengszter nagyi jelent meg nálunk először, de nem ez az első könyve, viszont sokak szerint a legjobb, gondolom ezért ezt adta ki elsőnek a Kolibri. Engem már a borító meg a cím megvett kilóra, és belül sem kellett csalódnom, igazi jó kis Roald Dahlos nyomdokokon haladó abszurd komédiát kaptam. A történet emellett nagyon fontos kérdéseket boncolgat, meg kellőképppen szívszorító is bizonyos helyeken, úgyhogy azt hiszem kijelenthetem már ez után az egy kötet után is, hogy Walliams bizony írni is kitűnően tud, és biztosan sorra veszem majd a többi könyvét is a jövő év során.
A másik Susie Morgenstern, egy amerikai születésű, de Franciaországban élő és franciául alkotó írónő könyve, a Titkos levelek 0-tól 10-ig, ami egyszerűen levett a lábamról. Olyan igazi magával ragadó történet, mint a gyerekkori kedvenceim, humorral, franciás bájjal, de csakúgy mint az előző kötet, amikor kell, a szívig hatol. A lassan hetven éves írónő számtalan könyvet írt az évek során, úgyhogy csak remélni tudom, hogy valaki lát majd a többi könyvében is fantáziát. Vagy ha nem, akkor lehet, hogy belevágok idegen nyelven, mert bár franciául nem mostanában fogok megtanulni, de németül, angolul, sőt olaszul is láttam könyveit a bookdepón.