Két vendég kislány nyaralt nálunk egy pár napot, és ittlétük alatt érkezett meg a boltba az Egy ropi naplójának legújabb része, amit a neten rendeltem meg, így együtt mentünk el érte. Kérdésünkre kiderült, hogy a lányok még nem hallottak erről a sorozatról (egyikük a lányommal egyidős, 12 éves, a másik 10 éves), amin azért is nagyon csodálkoztam, mert a kisebbik nagyon szeret olvasni. Amíg itt volt nálunk, el is olvasott pár részt, és a filmeket is megnéztük, amelyek viszont a nagyobbiknál arattak inkább sikert. Később a szülők is úgy nyilatkoztak, hogy nem ismerik a sorozatot, úgyhogy lényegében ez az élmény indított arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést, mert eddig azt hittem, hogy a Ropi könyvek már olyannyira bent vannak a köztudatban, és minden gyerek és szülő ismeri őket, hogy nem is érdemes róluk írni. Ezek a könyvek jól olvasható, rövid történetek, sok rajzzal, ezért kezdő olvasóknak ideálisak. A főhős Greg pedig bár amerikai és néha egy eléggé idegesítő kis srác, azért mégis nagyon jól hozza kalandjaiban az átlag kiskamasz szitukat, a gyerekeknek is tetszik, vicces, mulatságos, ugyanakkor a szülőnek sem árt elolvasni ezeket a könyveket, mert egyrészt ő is jól szórakozik, másrészt belelát egy kicsit a gyerekek világába, látja a problémáikat és sokszor azt is, mitől ciki pl. egy szülő viselkedése. Mert bár a szereplők természetesen erősen karikírozottak, szerintem nagyon életszagú tud lenni ez az egész. Aztán, ha elolvastátok, jöhetnek a filmek is, amelyekből eddig három készült, és igazi családi szórakozást jelentenek.
