Lázár Zsófia könyve meglehetősen ötletszerűen került a karácsonyfa alá, de mondhatom a lehető legjobb választásnak bizonyult. Kedves történet, igazi téli hangulattal, Faltisz Alexandra részletgazdag illusztrációiban pedig ott rejtőzik a karácsony bája. Maga az ünnep nem jelenik meg a történetben, de a helyszín, a hóval borított Sarkcsillagváros, a mese központi témája, Hóapó látogatása, abszolút karácsonyi hangulatba ringat kicsit és nagyot. Féltem egy kicsit egyébként a szövegtől, mert azt előre sejtettem (habár teljesen látatlanban, már-már ösztönösen rendeltem meg), hogy a képi világ rendben lesz. Ha az embernek megvannak a kedvenc illusztrátorai, akkor nagyot nem csalódhat, én legalábbis így vagyok ezzel. Persze nehéz dolga van Lázár Zsófiának, hiszen az ember akarva-akaratlanul az édesapjával veti össze, mint írót, de ez sajnos elkerülhetetlen, ha valakinek ennyire zseniális felmenője van. Mindenesetre engem ez a kötet győzött meg igazán, hogy Lázár Ervin lányának igenis van helye a magyar gyerekirodalomban, továbbviszi a nagy mesélő hagyományait, de saját arcát is meg tudja mutatni ebben a feledhetetlen kis könyvecskében.