Manapság nagyon népszerűek az önsegítő könyvek, sokan sokféle módját kínálják az igazi boldogság megtalálásának. Olvastunk már mindnyájan ilyeneket, több-kevesebb sikerrel alkalmazzuk is a trükköket a mindennapok hajszájában, én azonban azt mondom, hogy nincs jobb lelki segítség, mint egy-egy igazán jó regény, olyan történetek, amelyekből erőt meríthetünk. 

A mi szempontunkból most az az igazán érdekes, hogy vajon vannak-e ilyenek a gyermek- és ifjúsági irodalom területén, sikerült-e az alkotóknak olyan maradandó figurákat, olyan példaadó személyiségeket létrehozni, akik életfilozófiájukkal egy egész életen át elkísérnek. Szerintem vannak ilyenek, nem is kevesen, de most közülük a számomra két legfontosabbat emelném ki. Hozzáteszem még, hogy mindkét ifjú hölggyel már felnőttként ismerkedtem meg, ezért nem tudom ugyanilyen hatással vannak-e egy kamaszlányra is, de remélem a kislányomon keresztül ezt is hamarosan lesz lehetőségem megtapasztalni. 

Két nagyon hasonló életfelfogású kislányról van szó, egy kanadai és egy amerikai írónő tollából születtek, a két könyv eredeti megjelenése között is csupán öt év telt el, tehát ugyanabban a csendes, nyugalmas, békebeli  években játszódik mindkét történet a múlt század elején. Mindketten magányos, árva kislányok, akik új környezetbe kerülve, derűs, nyitott, mindennek örülni tudó lényükkel a környezetüket is képesek megváltoztatni. Emblematikus figurák, akik nélkül szegényebb lenne a világ. Szerintem mindenkinek csak jót tesz, ha olvas róluk, Anne Shirley-ről, aki Lucy Maud Montgomery regénysorozatának főszereplője, és Pollyannáról, akit pedig Eleanor H. Porter az Élet játéka című regényéből ismert meg a nagyvilág. A képek közül az első ábrázolja elvileg Anne-t, a másik pedig Pollyannát, direkt nem a legelterjedtebb filmek szereplőit hoztam illusztrációnak, ez a két kislány nekem jobban megtestesíti a figurákat, és még hasonlítanak is.