Gyerekkönyvek

 Nem lehet mondani, hogy Lackfi-függők vagyunk, sőt. Bármennyire is szimpatikus a szerző, mint személyiség, eddig a művei valamiért hiányt képeztek a háztartásunkban. A buta felnőtt című verseskötete volt az első, amit a gyerek megvett a saját pénzéből, mert abból voltak a versek, amiket tanultak az elsős évzáróra, és ezek nagyon tetszettek neki. Mint itthon kiderült a tanítónéni valóban kiválasztotta a kötet legjobbjait (Fiúk dala, Lányok dala, Szerelem), ezek tényleg zseniális alkotások, a többi azonban feledhető volt. Úgyhogy el is felejtettük Lackfit megint egy időre (ehhez még hozzájött, hogy én közben egy felnőtteknek szóló könyvét is olvastam, és attól sem voltam elájulva), mígnem egyik kedves ismerősünk ajánlotta a Domboninneni meséket, mint humoros gyermekkötetet, ami neki azért már kissé túl modernre sikeredett. Na, gondoltam teszünk még egy próbát, már valahogy a cím is nagyon szimpatikus volt ugyanis. Szerencsére ez esetben nem kellett csalódnom, igaz hogy meglepően modern köntösben tálalja a szerző az állatgyerekek kalandjait (az állatok lakóparkban laknak, autóval járnak), de a történetek mögött mindig ott sejlenek az örök igazságok, a kisgyerekeket foglalkoztató problémák, álmok, vágyak. Minden utalás megértéséhez, azt hiszem, jó ha kisiskolás már a gyermekünk, talán épp ők is az a korosztály, akik már bandáznak, együtt, felnőttek nélkül fedezik fel a világot, mint a könyvbéli állatsereglet. Molnár Jacqueline illusztrációi nagyon passzolnak ehhez a hangulathoz, igazi szépre nevelő vizuális élmény a kötet egésze,  a régi jó hagyományok szerint, ugyanakkor nagyon is modern eszközökkel.