Tudom, hogy én ebből a szempontból nem vagyok mérvadó, de talán van még olyan elvetemült rajtam kívül is, aki akkor is szívesen olvas mesét, ha nincs meg hozzá az alibi, hogy a gyereknek olvasom. Részemről ma délután kellemesen merültem el Máté Angi mesevilágába, csak magamnak, a magam örömére. Az igazi fokmérője a mesekönyvnek nekem mindig az, hogy tetszik-e, élvezetes-e a felnőttnek is. Lehet az egy lapozó csak, ha nem gügyög, nem ad rosszabb minőséget csak azért, mert gyerekeknek íródott, igényes mind képben mind szövegben, számomra az az igazi mesekönyv. Ebben a könyvben mindez együtt van, olyan tökéletes kis könyv született, ahol minden részlet a helyén van. Szulyovszky Sarolta gyönyörűen rajzol, remélem találkozunk még vele sokat, Máté Angi rövidke meséi pedig számomra már-már novellák, közben tűnődtem is, hogy vajon hány éves kortól tudja egy gyerek igazán érteni ezt a lírai nyelvet, tele ízes, különleges szavakkal, és arra jutottam, hogy én a kisiskolásoknak ajánlanám, ők azok akik talán a leginkább tudják értékelni ezt a világot, ahol a hétköznapi dolgok mind új jelentést kapnak. No meg persze kifejezetten ajánlanám a felnőtteknek is, akik vágynak egy kis csendre, elmélyülésre, apró boldogságszikrákra.