Gyerekkönyvek

 Ahogy nő a gyerek (már betöltötte a nyolcat), megtanult szépen olvasni, és több-kevesebb lelkesedéssel könyvet is vesz  a kezébe teljesen magától, el kezdtem gondolkodni rajta, hogy lassan ideje lesz a Pöttyös könyveknek, mert én úgy emlékszem, másodikban kezdtem el őket falni, és aztán a harmadik, negyedik osztály ennek a bűvöletében telt. Volt jó pár saját tulajdonú (ezeket próbálom most összegyűjteni), rengeteget kölcsönöztem a könyvtárból, és az azóta eltelt 25 év alatt is jelentek meg újak, ezeket is próbálom zsűrizni, hogy vajon megütik-e a régi színvonalat. Hiszen azért tartom nagyon fontosnak, hogy a Pöttyös könyvek ma is jelen legyenek a kislányok világában, mert igazán igényesen megírt irodalomról beszélünk, amely reményeim szerint felkészíti, arra neveli a 8-10 éveseket, hogy később is az értékes felé forduljanak, ne ragadjanak le a Twilightnál és hasonszőrűeknél. Emészthető stílusban, ugyanakkor mégis fontos problémákról, meglehetősen mély dolgokról  olvashatunk ezekben a regényekben, fantasztikus írók tollából. Az egyik legnagyobb talán Szabó Magda, akinek imádtam a Születésnap című regényét, és azóta is rajongója vagyok, szinte mindegyik regényét olvastam. De nagy kedvencem volt F. H. Burnett tollából A titkos kert, vagy Fehér Klárától a Bezzeg az én időmben. Sorolhatnám napestig a régi szép emlékeket, akit érdekel a téma, érdemes körülnézni ezen a polcon a molyon, itt megtaláljuk sok-sok év Pöttyös könyv termését összegyűjtve. Az újak közül pedig Balázs Ágnes Lufi és Szamóca sorozatát emelném ki, igazi méltó utódja a régi pöttyösöknek.

 Nagyon nem érdemlem meg a mostani lustaságommal, de azért rettenetesen jólesett, köszönöm, nretzse!

Szabályok:

1. Meg kell köszönni

2. A logót ki kell tenni

3. Be kell linkelni, akitől kaptam: nretzse

4. Írnom kell magamról 7 dolgot: szeretem a kertemet, a sétát, a meséket, a filmeket, a szaunát, a főzést, a társasjátékokat

5. Tovább kell adnom 7 bloggernek:

Batus, cippo, Sceurpien, cotta, Stone, emszi, Netelka

 A mesélés sok családban- ahogy hallom- elsősorban az anyukák feladata. Mi már a legelején megegyeztünk a vetésforgóban -vagyis egyik este anya, másik este apa olvas a gyereknek- mindazonáltal vannak könyvek, amelyek a többi apukának is meg tudják hozni a kedvét az odakucorodásra, ilyen kötetnek bizonyult legutóbb Timo Parvela Ella és barátai című könyve, amely úgy hallom, egyöntetű rajongást váltott ki a hímnemű szülőkből. Először idegenkedtem a könyvtől, túl harsánynak tűnt a borító, és a gyerekek ufószerű ábrázolása sem tetszett, valahogy olyan gagyi benyomásom volt az egészről, aztán felfigyeltem rá a molyon is, meg közben az is leesett, hogy az a Timo Parvela a szerzője, akinek Mérleghinta című kötetéről már írtam. Mondjuk ez a kötet inkább a Csoda és Kószával mutat rokonságot, mindenesetre most sem csalódtam a szerzőben, olyan humorral írja meg a kisiskolás gyerekek kalandjait, hogy felér egy jó dumaszínházzal. Apa nálunk folytatásért kiáltott, és ha a PONGRÁC kiadó következetes, akkor olvashatjuk még Ella kalandjait, mert a sok-sok részes történetfolyam első három része jelent meg ebben a kötetben.

 Én nem olvastam gyerekkoromban, de olyan sokan ajánlották, hogy nekik mennyire tetszettek annak idején Coffi, Pocak és Paprika kalandjai, a többiek meg azért, mert az elsős gyerekük, aki most tanult meg olvasni, mennyire élvezi, no meg Marék Veronika eddig még sosem okozott csalódást, úgyhogy beszereztük. A gyerek elolvasta önállóan, aztán én is behoztam a majd harminc éves lemaradást (mondjuk azt néztem, hogy '84-ben adták ki először, amikor én már tíz éves voltam, és már javában a pöttyös könyveket nyomtam, talán ezért maradt ki nekem akkoriban), és most már abszolút el tudom képzelni, hogy ez a könyv egy kisiskolásnak mekkora élmény lehet. A Nemzeti Tankönyvkiadó által újrakiadott kötet szerintem hasznos oktatási segédanyag lehet az elsős-másodikosoknak, otthoni olvasásra feladva, aztán együtt feldolgozva. Érdekessége, hogy írott betűkkel íródott, még autentikusabbá téve a könyvbeli gyerekek levelezését, fejtörők, relytvények, kézműves ötletek tarkítják.

  Tudom, hogy én ebből a szempontból nem vagyok mérvadó, de talán van még olyan elvetemült rajtam kívül is, aki akkor is szívesen olvas mesét, ha nincs meg hozzá az alibi, hogy a gyereknek olvasom. Részemről ma délután kellemesen merültem el Máté Angi mesevilágába, csak magamnak, a magam örömére. Az igazi fokmérője a mesekönyvnek nekem mindig az, hogy tetszik-e, élvezetes-e a felnőttnek is. Lehet az egy lapozó csak, ha nem gügyög, nem ad rosszabb minőséget csak azért, mert gyerekeknek íródott, igényes mind képben mind szövegben, számomra az az igazi mesekönyv. Ebben a könyvben mindez együtt van, olyan tökéletes kis könyv született, ahol minden részlet a helyén van. Szulyovszky Sarolta gyönyörűen rajzol, remélem találkozunk még vele sokat, Máté Angi rövidke meséi pedig számomra már-már novellák, közben tűnődtem is, hogy vajon hány éves kortól tudja egy gyerek igazán érteni ezt a lírai nyelvet, tele ízes, különleges szavakkal, és arra jutottam, hogy én a kisiskolásoknak ajánlanám, ők azok akik talán a leginkább tudják értékelni ezt a világot, ahol a hétköznapi dolgok mind új jelentést kapnak. No meg persze kifejezetten ajánlanám a felnőtteknek is, akik vágynak egy kis csendre, elmélyülésre, apró boldogságszikrákra.

 Eddig a keménylapos kategóriában csak retró kiadásokat ajánlottam, de most kisunokatesónál felfedeztem, hogy egyik kedvencem, Pásztohy Panka illusztrációival jelent meg egy új sorozat, benne olyan régi klasszikusokkal, mint a Török és a tehenek vagy az Iciri-piciri, amelyek ugye egyetlen gyerek könyvespolcáról sem hiányozhatnak. Bár semmi gondom a régi változatot illusztráló K. Lukáts Kató rajzaival, kedves emlékeket ébresztenek, de a Pásztohy-féle rajzfilmekre hajazó stílus nagyon jó modern átdolgozást hozott, sok vicces részlettel gazdagítva és támogatva az egyébként is humoros verseket. A másik két Móricz vers, a Többet ésszel, mint erővel és főleg a Disznók az esőben pedig, ahogy nézem, nem is nagyon lelhetők fel más formában, ezért igen dícséretes a Móra kiadótól, hogy leporolta nekünk ezeket a bájos, régimódi történeteket.

 Figyelve a környezetemet rá kell jönnöm, hogy bármennyire is nagyszerűnek tartom őket, nem mindenkinek jön be Finy Petra vagy a Bilikönyv, ezért most egy szerintem tartalmilag és formailag is klasszikus könyvecskét ajánlok a kicsiknek. Kisnyuszi kalandjai sorozatnak tűnnek, legalábbis a hátsó borító szerint van még vagy öt része, ám jelenleg a kereskedelemben az én kutatásaim szerint a Kisnyuszi elveszett című darab lelhető fel egyedül, illetve kiadója a General Press augusztusra ígéri a Kisnyuszi suliba megy című részt. Szemet gyönyörködtetőek a kötet  finom rajzai, egyszerű de tanulságos, szerethető a története, egyedül azt nem értem, hogy egy ilyen igazán kicsiknek való könyvet mért nem masszívabb formában adtak ki, mert ez a füzetszerű megjelenés nem hiszem, hogy hosszú időn át állja a kis lurkók támadását. 

 Szegedi Katalin illusztrációiban mindig a békebeli idill tetszett, kelmék, csipkék, porcelánok, boldog polgári milliő. És G. Szász Ilona most megírta az ehhez a stílushoz tökéletesen illeszkedő történetet. Mesét egy varrókisasszonyról és egy úri szabóról, tökéletes szöveg a nosztalgikus képekhez. Régies nyelvezet, klasszikus meseszövés, és mégis egy friss, új hang, remélem olvashatunk még a szerzőtől hasonlóan bájos történeteket, de természetesen csak is az erre teremtett illusztrátor munkáival díszítve. Nagyobbacska gyerekeknek fog tetszeni szerintem, olyan hat éves kortól, rövid, jól emészhető fejezetei miatt akár önálló olvasásra,  de biztos vagyok benne, hogy a romantikus lelkületű anyukák is el lesznek bűvölve, és felolvasni is nagy élmény lesz.

 Ez a verses mese nagy kedvencem volt gyerekkoromban, Domján Edit mondta egy lemezen, olyan feledhetetlenül, hogy azon veszem észre magam, amikor olvasom a gyereknek, hogy az ő hangsúlyait, szüneteit, dallamait használom. Egyébként is imádom Donászy Magdát, valahogy annyira fülbemászó, kellemes versei vannak, mindegyik egy örök emlék a gyerekkoromból, sokat most is el tudnék szavalni. Valószínűleg a Holnap kiadó is tudja, hogy mit kíván a magyar nép, mert jelenleg két Donászy Magda gyűjteményt is lehet kapni a jóvoltukból. Az egyik az Óvodától iskoláig címet viseli, a kicsik hétköznapi életével, az év körforgásával, ünnepekkel kapcsolatos versek találhatók meg benne, Győrfi András kedves rajzai díszítik, a másikban, a Cinkeház címűben pedig megtalálható az én kedvencem is, A kíváncsi bocs, és Reich Károly eredeti illusztrációival jelent meg.

 Nálunk ez a kérdés már szerencsére túlhaladott, de mit nem adtam volna annak idején egy olyan könyvért, ami segít a gyerekkel megértetnem, hogy a bili nem ellenség, és nem kell feltétlenül a szoba közepére pisilni. Sajnos Alona Frankel nagysikerű Bilikönyve nélkül jártuk végig a szobatisztasághoz vezető rögös utat, éppen ezért most szükségét éreztem, hogy kisunokatesó ne induljon ilyen hendikeppel, így nyuszival egyeztetve, ott figyel majd ez a kedves kötet a fészekben. Kiderülhetett már, hogy nagyon bírom ezeket a rövidke köteteket, kevés, a legkisebbeknek érthető, feldolgozható, de mégsem primitív szöveg, sok színes, egyszerű mégis ízléses rajz, ez a bilire szoktató könyvecske is ebbe a kategóriába tartozik. A honlapját nézegetve, Alona Frankel még számos szerintem rendkívül szimpatikus könyvecskét alkotott ebben a stílusban, csak reménykedhetünk, hogy majd talán az unokáink már olvashatják, hiszen a Bilikönyvre is egy generációt kellett várni, mire megjelent magyarul.

 Nagy-nagy meglepetés ért, amikor rákerestem Róth Anikóra, ugyanis azt írja a honlapja, hogy Szekszárdon született, mint jómagam, ráadásul csak egy évvel fiatalabb nálam. Így aztán még inkább a "szívemcsücske" lesz mostantól, amit elsősorban természetesen csodálatos illusztrációival vívott ki. Először a Zsákmesében találkoztam a festményeivel, Anikó művei tették igazán nagy élménnyé a könyvet, bár Ördögh Ottó története sem rossz, ahhoz képest, hogy ez az első mesekönyve. Később ismét megakadt a szemem a könyvesboltban Róth Anikó összetéveszthetetlen figuráin, Weöres Sándor Az éjszaka csodái című szépséges versét illusztrálta ez alkalommal. Bár ez a kötet is a gyerekkönyvek kategóriájába sorolja magát, a vers szerintem nem annyira gyerekeknek való, inkább szerelmes versnek mondanám, Anikó világa viszont talán még magával ragadóbb, mint a Zsákmesében. Nagyon tetszik a szürreálisba hajló, mégis nagyon megfogható stílusa, remélem sok szép könyv kerül még ki majd a keze alól!

 Én legalábbis az eddig tőle olvasottak alapján ilyennek érzem Finy Petrát. Már a Tesó-ügy kapcsán is Janikovszky Évához hasonlítottam, és a Gréta garbója című verseskötete újra megerősítette bennem, hogy örök klasszikusok születnek a tollából. Annyira eddig nem jöttek be a mai magyar gyerekversek, ezért ezt a kötetet is kicsit félve emeltem le a könyvtár polcáról, de bíztam a szerzőben, és nem okozott csalódást. Azt hiszem egyébként is humoros korszakunkat éljük, és Finy Petra rendhagyó verseit, szóalkotásait olvasva is nagyon jókat rötyögtünk este az ágyban, összebújva. Az ilyen közös élményekért érdemes élni, és ezért szeretném még sokáig kihúzni az esti mese időszakát. Finy Petra könyve is tipikusan olyan alkotás, amit egyformán élvez gyerek és szülő. Az illusztrátor, Holló Anna pedig új felfedezettem, légies, finom rajzolatú, szürreális képei nagyon illenek a szöveghez.

 Ez megint olyan könyv, ami vonzott is, de egyben idegenkedtem tőle, kicsit fiúsnak találtam, de csakúgy mint annak idején a Csoda és Kósza, levett a lábamról a humorával. Először a Tatu és Patu fura masináit kaptuk kölcsön, és a fújosétel-kijelzőről szóló résznél már tudtam, ez a mi könyvünk. A szerzők, Aino Havukainen és Sami Toivonen remekül értenek a gyerekek nyelvén, a részletes rajzocskákat meg a Tesz-vesz város óta mindig szívesen böngészik a csemeték. A Tatu és Patu a munka hevében című kötet alapvető foglalkozásokkal ismerteti meg az olvasókat fergeteges humorral, ugyanakkor sok hasznos információval. Állítólag a szerzőpáros újabb kötetekkel állt már elő Finnországban, remélem ezek hozzánk is eljutnak majd, mert a gyerek nagyon rákapott a két kis fura fickó kalandjaira.

 Sajnos csak karácsony után találkoztam Ursula Jones és Sarah Gibb kötetével a neten, pedig biztos nagy sikert aratott volna, mert nem sokkal azután, hogy elhatároztam, meg kell szereznem, lánykám felfedezte a könyvtárban és kivette. Persze tudom, hogy főleg azért választotta mert aranyszínű díszítés is van a borítóján, de A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című mese sem szövegében, sem képi világában nem giccses, mégis pont olyan, ami vonzza egy kislány szemét és lelkét. Persze szerepel benne egy vagány udvari bolond is, úgyhogy kisfiúk is megtalálhatják azt, akivel azonosulhatnak. Már a cím is mutatja, hogy a történet nem szokványos, igazi modern nyelvezetű, humoros, bájos mese, egyáltalán nem sablonos megoldásokkal. Annak külön örülök, hogy ilyen hamar eljutott hozzánk a kötet (Ursula Jones 2008-ban kapta meg érte a Roald Dahl-díjat), köszönhetően a manó könyveknek, akiktől remélem még sok érdekes és hasznos könyvre számíthatunk.

 Igazi összművészeti kiadvány és egyben- bulvárosan fogalmazva - sztárparádé a Csimota kiadó A csodafa című kötete. Marianne Poncelet történetét Tóth Krisztina fordította, Takács Mari illusztrálta, Orbán György szerezte a könyvhöz tartozó cd zenéjét, és Mácsai Pál meséli el a történetet. Szeretem a komolyzenét, és szeretem az olyan kezdeményezéseket, amikor a legkisebbekhez próbálják közel hozni ezt a manapság nem túl népszerű műfajt. Ezért nagyon jó dolognak tartom, hogy a Csimota kiadó ezzel a kötettel is az értékteremtés mellett tette le a voksát. Nekem annak idején a Péter és a farkas volt a kedvencem, talán lehet ennek mai megfelelője a mai gyerekeknek Orbán György műve. A történet egyszerű (és ismét tanulságos), a legkisebbeknek is ajánlható, hiszen a zene, a képek mind-mind együtt élnek a szöveggel, segítik a megértést.

 A Csimota kiadó mássággal kapcsolatos sorozatának sajnos még csak ez a kötete jutott el hozzánk, ez is könyvtárból, egyszerűen nem értem, hogy az ilyen szép, igényes köteteket miért nem lehet a mezei könyvesboltokban kapni... Böszörményi Gyula egyszerűen megfogalmazott mégis költői, rövidke mégis sokat mondó történetét Agócs Írisz a szokásos légies stílusában illusztrálta. Szeretem azokat a meséket, amelyek tanítanak, mégsem rágják a gyerek szájába a konklúziót, jelen esetben, hogy minden ember más (itt most a bőrszínre van kihegyezve a sztori), és ez így jó. Mai gyűlölködő, kirekesztő világunkban azt hiszem nagy szükség van rá, hogy már az óvodás gyerekek találkozzanak ilyen történetekkel, hogy megtanulják mások elfogadását. Ha lehetne ezt a kötetet én pl. kötelezővé tenném minden óvodában.

 A Kerekítő ölbéli játékklub (ez a hivatalos megfogalmazás:-) arra alakult, hogy a kisgyermekes szülőkkel és ezáltal természetesen  a célközönséggel, a legkisebbekkel megismertesse az ölbéli játékokat, és az ehhez kapcsolódó dalokat, mondókákat. Én eddig ebből a fajtából a Ringatót ismertem, de sajnos arra sem volt érkezésünk eljutni, így nagy örömmel üdvözlöm a Kerekítő  első könyvecskéjét (úgy tűnik sorozat lesz belőle), amely  nagyon ízlésesen, Kállai Nagy Krisztina színpompás rajzaival ad ízelítőt a játékokból, versikékből. Az én gyerekem sajnos már kinőtt belőle, de biztos számos anyuka van még rajtam kívül, aki valami miatt nem tud egy ilyen körbe, játékklubba ellátogatni, otthon viszont örömmel forgat egy ilyen hasznos, szép kis könyvecskét. Azt hiszem nem az én asztalom kifejteni, hogy mennyire sokat adnak ezek a testközeli játékok a kicsiknek, de hiszem, hogy örömtelibbé, boldogabbá tehetjük velük a mindennapjainkat, ne sajnáljuk hát az időt és energiát egy kis ringatásra, dúdolgatásra, megtérül az százszorosan.

 Érdemes olvasni a Pagony hírlevelét, mert nagyon sok könyvvel ott találkoztam először. Így volt ez Bagossy László a Sötétben Látó Tündér című kötetével is. Színházi előadás alapján készült a köny, Takács Mari gyönyörű képeivel illusztrálva. Mivel az előadást nem láttam, csak a tündéres cím alapján tudtam elindulni, és tetszett a képi világ is, így gondoltam, megveszem a lánynak karácsonyra. Csodák-csodájára sikerült megkapnom az Alexandrában (sok pagonyos érdekesnek tűnő könyvet nem árulnak sajnos), és ahogy hazaértem vele, rögtön elolvastam(hamar a végére lehet érni, nem hosszú), kíváncsi voltam, hogy tényleg jól döntöttem-e, tényleg jó lesz-e a karácsonyfa alá. Tetszett nagyon a történet is,  az egész könyv gyönyörű, de tipródom egy kicsit, hogy nem nőtte-e már ki a gyerek ezt a népmesei világot ( a sztori a Világszép nádszálkisasszony meséjére épül, és ehhez jön a kerettörténet a kis sötétben látó tündérről), mert mostanában már inkább a meseregények érdeklik. Igazándiból én az óvodás korosztálynak tartom ideálisnak, úgyhogy lehet, hogy elrakom valakinek ajándékba.

 A tanítónők klubja szerint pont elsősöknek való a kötet, királykisasszonyos is, úgyhogy természetesen nem lehetett otthagyni a könyvtárban. Az illusztrációkat kicsit furinak tartottam először, de persze nem lehet minden habos-babos, nem mintha az lenne az ízlésem, asszem ez már kiderült. Ménes Ágnes rajzai groteszkek, sejtelmesek, elgondolkodtatóak, és olvasás közben döbben rá az ember, hogy pont olyanok a történetek is. Kedvelem ezt a Zöldség Anna féle világot, bájos, humoros, minden kislány álma lenne egy ilyen udvartartás, csupa móka, kacagás és kaland. Ez egy nem hétköznapi kötet, nem hétköznapi szereplőkkel, zseniális szójátékokkal (az egyik szereplőt pl. Haén Cicának hívják), kár, hogy nem népszerűbb, kellene neki egy kicsit több marketing, mert valahogy elbújik a polcokon a sok kommersz mesekönyv között.

 Akinek tetszett Finy Petra előző kötete a Tesó-ügy, az örvendhet az újnak, főleg ha gyermeke épp óvodába készül, ugyanis az Ovi-ügy ehhez ad rendkívül hasznos tanácsokat a kicsiknek és persze szüleiknek. Kiderült tehát, hogy a Tesó-ügyben megismert Emma életkorát jól tippeltem (három-négy évesre becsültem a kiscsajt), és  a kistesó érkezése után elérkezett egy újabb fontos mérföldkőhöz: oviba megy. A kötet sorozathoz illően (remélem lesz belőle még több rész is) egységes külcsínnel bír, az illusztrátor ezúttal is Levente Tani, és a belbecs is hozza a szintet, humoros, kedves, élő adás egyenesen a gyermeki lélekből.

 Hogy apánál és lányánál maradjunk, a címbéli verset Móra Ferenc írta lányáról, Pankáról.  Én gyerekkoromban a Sündisznócska lovagol című meselemezen hallottam először, aztán valahogy előkerült a könyv is, és vele az ismerős versek (mert hallottam már őket iskolában, óvodában): A didergő király, A cinege cipője, Mártonka levele és a többi. Móra Ferenc igazi zseni volt, imádom a világát, az ízes nyelvezetét. Reich Károly rajzai pedig ugyanezt a békebeli világot jelenítik meg, hogy csak lapozgatni is gyönyörűség a könyvet. Érdekes, hogy a Pagony 0-14 éves korig ajánlja a könyvet (mondjuk a mai 14 évesek sajnos inkább a Twilightot bújják), de az biztos, hogy mint a jó versek általában, ez a kötet is sokáig elkíséri a gyerekeket.

 Nem igazán Lázár Ervines a könyv szerintem, Lázár Zsófia talán jobban benne van, mint apukája, de azért nagyon szerethető kis kötet. Faltisz Alexandra ugyanolyan jól ábrázolja a bogarakat, mint a mákszemtündéreket, egyébként a mese sztorija is hasonló hangulatot keltett bennem, de ez egy egyszerűbb történet, kisebbeknek. A történet a barátságról szól, az áldozatról, amit a barátunkért hozunk, és a legelemibb mese tanulságról, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. A Csillagszemű bogárka népmesei próbák során jut el a célig, és szerzi meg az orvosságot beteg barátjának. A második kötetet is meg kellene szerezni, azt már a sors akaratából Lázár Zsófia egyedül jegyzi.

 Mint már írtam, Lázár Ervin része volt a gyerekkoromnak, a Szegény Dzsoni és Árnikát mégis csak filmen láttam kilenc éves koromban, de akkor nagyon megfogott a történet. Parádés volt a szereposztás is, arra emlékszem, kár, hogy manapság nem adják. Szóval régi szép emlékeken felbuzdulva kivettük a könyvtárból, és nem kellett csalódnom, nagyon tetszett mindkettőnknek. Vannak mesék, amelyeket egyszerűen élvezet felolvasni, számomra ez is azok közé tartozik. Nem tudom, hogy a nyelvezet, a ritmus, vagy a sodró lendületű cselekmény miatt, de szerintem minden hat éves vagy annál idősebb gyermeknek és kedves szülőjének életreszóló élményt adhat ez a könyv. Tündérmese Lázár Ervines feldolgozásban, sok humorral, és örök igazságokkal, mint amilyen a szeretet ereje. A hangjáték változata is kapható, szintén nagyszerű színészekkel.

 Ebben a könyvben is a nagytesó-kistesó párosról van szó, de bátyó itt már iskolás, nagy fiú, öcsi még ovis, csetlik-botlik, összekapnak aztán kibékülnek, mint a testvérek általában. Marék Veronika Öcsi és bátyó című kötete a tőle megszokott egyszerű, ám rendkívül lényegretörő stílusban, képregényszerű rajzokkal és sok humorral mutatja be egy testvérpár hétköznapjait. Régi gyerekújságokban jelentek meg egykor a történetek, s bár sokat fordult azóta a világ, még mindig aktuálisak. Nem csak tesóknak ajánlom a könyvet, az én egykémnek is tetszett.

 Finy Petra A tesó-ügy című könyvecskéje hiánypótló a piacon, ugyanis a nagytesó (aki még maga is kicsi, 3-4 éves lehet talán) szemszögéből mutatja be ezt az egyáltalán nem problémátlan élethelyzetet, mikor is az embernek testvére születik. A szerző humora Janikovszky Évát juttatta eszembe, ő tudta ennyire gyermeki nézőpontból szemlélni a világot, ilyen kacagtatóan elővezetni a hétköznapok problémáit. A kötetet Levente Tani illusztrálta, élénk színekkel, egyszerű formákkal, nagyon esztétikusan és kedvesen.