Két éves lehetett a lányom, amikor egy kedves ismerősünktől ajándékba kapta a Boribon és a hét lufi című Marék Veronika könyvet. Boribon neve sok szülőnek ismerősen csenghet, hiszen a mi időkben is számos történetet lehetett olvasni a keves játékmackóról és pajtásáról Anni-Panniról. A Pagony adta ki újra a régi köteteket, aztán évről évre teljesen új, friss történetekkel is meglepte a rajongókat. Mert szerintem Boribonnak rajongói vannak. Én legalábbis azt tapasztaltam a környezetemben, hogy aki egyet elolvasott, annak aztán kellett az összes többi is. Így történhetett, hogy amikor egy-egy újabb kötet megjelenéséről értesültem, futottam a könyvesboltba, és egyszerre három-négy példányt is megvettem, hogy jusson az összes ismerős gyereknek is. A Boribon könyvek nyugodtan ajánlhatók a legkisebbeknek, pár soros szövegek az egyik oldalon, színpompás rajzok a másikon (szintén a szerző művei), könnyen érthető, egyszerű történetek. Ennek ellenére azért az én majdnem hat éves lányom is örült, amikor a Mikulás a legújabb Boribon kötettel lepte meg.
